Meddőségről akkor beszélhetünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás. Ekkor sem kell megijedni, hiszen a nem megfelelő életmódon át a stresszig számos tényező befolyásolhatja a teherbeesés esélyét. Ha úgy érzik, minden praktikát bevetettek, és mégsem fogan meg a gyermek, ideje van orvosi segítséget kérni. Cikkünkben arról olvashat, mit tudnak tenni a mielőbbi gyermekáldás érdekében, illetve milyen esetekben jöhet szóba az inszemináció.
Késik a baba? Ekkor érdemes orvoshoz fordulni!
A spontán teherbeesés esélye a 35 év alatti pároknál viszonylag magas, 85% körül van. A meddőség azonban a statisztika szerint gyakori probléma, minden ötödik pár érintett benne. Orvoshoz fordulni legkorábban akkor érdemes, ha még csak tervezik a babát – így pontos képet kaphatnak az aktuális egészségi állapotukról, valamint a sikertelen próbálkozásokat kísérő csalódottság érzésétől is megkímélhetik magukat. Legkésőbb akkor kell felkeresni egy szakorvost, ha már az említett egy éves próbálkozás után sem fogan meg a baba.
A női meddőség okai
A női szervezet rendkívül bonyolult rendszer: számos tényező alakíthatja azt, hogy mikor készült fel a terhességre. Előfordulhat azonban, hogy ehhez némi segítségre van szükség. Az életvitel mellett szerepet játszanak a peteéréssel kapcsolatos zavarok, a rendszertelen ciklus, valamint a petevezetékek elzáródása vagy hegesedése. Csökkentik a spontán teherbeesés esélyét a különböző méhrendellenességek (pl. hátrahajló méh), az endometriózis és az életkor. Az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód felboríthatja a hormonális egyensúlyt, ami policisztás ovárium szindrómához (PCOS) vagy inzulinrezisztenciához vezethet.
Milyen vizsgálatokra számíthat a pár női tagja?
Egy alapos nőgyógyászati rutinvizsgálat és részletes beszélgetés után több vizsgálatot is javasolhat a szakorvos. A genetikai vizsgálatok során egyebek mellett a kromoszómákat vizsgálják (kariotipizálás), a cisztás fibrózist és a genetikai hordozóságot is szűrik. A petefészek-elégtelenség- és átjárhatósági vizsgálat, valamint a teljes hormonvizsgálat is nélkülözhetetlen.
Hogyan kezelhető a női meddőség?
Az életmód megváltoztatása a legtöbb esetben eredménnyel járhat. Kerülje a feldolgozott élelmiszereket, egyen rostban és vitaminokban gazdag ételeket, sétáljon gyakran. A dohányzást és az alkoholos italokat mellőzze, fogyasszon sok vizet. A terhesvitaminokat a próbálkozás előtt 3 hónappal érdemes elkezdeni szedni. A meddőség szintén gyakori oka, hogy a petevezetékek átjárhatóságával probléma van, mely műtéttel orvosolható.
Amikor nem sikerül természetes úton…
Ha az időzített együttlétek és az életmódváltás sem jár sikerrel, az inszemináció segíthet. Ilyenkor jellemzően a petevezetékek átjárhatatlansága, méhnyaki és/vagy hormonális problémák, pszichés gátak, vagy a spermiumok lassúsága állhat a háttérben.
Mit jelent az inszemináció?
Az inszemináció a mesterséges megtermékenyítés egyik módja. Az előkészített, megtisztított spermiumokat a méhbe fecskendezik katéter segítségével. Az inszeminációt peteéréskor végzik, ami kiegészül gyógyszeres kezeléssel.
Mikor jelenthet megoldást az inszemináció?
Nők esetében PCOS (egyik tünete a tüszőérés zavara) vagy az enyhe-közepes endometriózis fennállásakor segíthet az inszemináció. A beavatkozás előtt felkészítik a környezetet: ha vannak, akkor a méh üregén található miómákat eltávolítják.
Jelentősége van még a spermiumok számának és minőségének: akkor jöhet szóba az inszemináció, ha a spermiumszám 5 millió feletti, a 20 millió számít ideálisnak. A jól mozgó spermiumok számottevően nagyobb sikert arathatnak befecskendezés után. A mesterséges megtermékenyítés ejakulációs vagy merevedési problémák esetén is sikerrel végződhet.
Az inszemináció a “lombik előszobája”?
Mindig a legegyszerűbb megoldásoktól haladunk a bonyolultabbak felé – ha az életmódváltás és a pszichés problémák megszüntetése nem hoz eredményt, jön a gyógyszeres kezelés, majd az inszemináció, ezután a lombikprogram.
Az inszemináció és a lombik közötti fő különbség, hogy az inszemináció a testen belül történik, a lombikeljárásban viszont az ivarsejteket testen kívül egyesítik, majd beültetik. Ez akkor jöhet szóba, ha mindkét petevezeték zárt, és semmi esély arra, hogy a peték maguktól találkozzanak a hímivarsejtekkel – magyarán, az inszemináció biztosan kudarccal végződne. A másik problémát az összeférhetetlenség okozhatja, amikor a spermiumok nem tudnak átjutni a méhnyakon.
Az inszemináció lépésről lépésre
Az inszemináció félúton van a természetes fogantatás és a lombikeljárás között, így a szakorvosok nagy figyelmet fordítanak a test természetes folyamataira. Ezeket megsegítve készítik elő a mesterséges megtermékenyítés lépéseit.
Mekkora az esélye annak, hogy sikeres lesz az eljárás?
Sok múlik a jól megválasztott időponton. Az egy beavatkozásra számított sikerességi arány 15-20 százalék, hat beavatkozás alatt ez már 30-40 százalékra tehető. A petefészek gyógyszeres stimulálása miatt az ikerterhesség esélye megnő. Ha az inszemináció hat alkalom után sikertelen, szóba kerülhet a lombikbébi program.
Inszemináció vagy lombikprogram?
Az inszemináció akkor jöhet számításba, ha a pár női tagjánál legalább egy petevezető átjárható, és van tüszőérés. A férfi esetében minimum 5 millió hímivarsejtnek kell lennie egy milliliter ondóváladékban. A pár mindkét tagját szűrik a szexuálisan terjedő betegségekre is. Ha nincs átjárhatóság a petevezetőkben, valamint nem megfelelő minőségű a spermium, akkor merülhet fel a lombikeljárás.
Az inszemináció fajtái
- AIH (Artificial Insemination by Husband): a homológ inszeminációban a férj vagy élettárs saját hímivarsejtjeivel történik a beavatkozás.
- AID (Artificial Insemination by Donor): az inszemináció e módja akkor szükséges, ha a férjnél olyan körülmények állnak fenn, melyek miatt nem lehetséges a gyermeknemzés. Ilyenkor spermabankból származó hímivarsejtet használnak fel a mesterséges megtermékenyítéshez.
Az inszemináció menete
A beavatkozás sikere leginkább a megfelelő előkészítésen és az időzítésen múlik. A kezelést a nő esetében tablettás vagy injekciós hormonadagolással kezdik, mellyel megnövelik a petesejtek számát, majd a tüszőrepedést egy előre meghatározott időpontban hormoninjekcióval idézik elő. Az inszemináció pontos időpontja függ a tüsző méretétől és a méhnyálkahártya vastagságától – ezeket ultrahanggal és ösztrogénkontrollal kísérik figyelemmel.
A mesterséges megtermékenyítés napján kell leadni a férj spermáját, melyet laboratóriumban készítenek elő a befecskendezésre. Ha a férj nem tud jelen lenni, vagy nem alkalmas mintát adni (pl. kemoterápiás kezelés alatt áll), akkor a korábban lefagyasztott spermiumot használják fel.
Közvetlenül a beavatkozás előtt steril fiziológiás sóoldattal öblítik át a hüvelyt, majd az előkészített spermiumokat katéteren keresztül juttatják be a méhüregbe. Az eljárás néhány percig tart, és nem jár semmilyen fájdalommal, hasonló egy nőgyógyászati kenetvételhez.
Lehetséges mellékhatások
Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök. A hiperstimulációs szindróma – melynek oka, hogy túl sok tüsző kezd érni – szintén alhasi fájdalommal, puffadással, nehézlégzéssel járhat. Ebben az esetben a kezelést megszakítják, és szükség lehet kórházi megfigyelésre.
Az inszemináció után…
A beavatkozást követően minimum fél órán át vízszintesen kell feküdni, majd 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást. A kezelés után 2-3 napban jótékony hatással bír a női hormonokra a házasélet, ez ugyanis aktiválja az endogén hormonokat, ami elősegíti a beágyazódást. Kiemelten fontos folytatni az előírt gyógyszeres kezelést.
Ha létrejött a terhesség, a 9-10. nap körül vérvizsgálattal már kimutatható, ultrahanggal a 21-23. napon látható a petezsák. Egy terhességi teszt 2 hétnél előbb nem mutat értékelhető eredményt.
Milyen kockázattal járhat az inszemináció?
Mivel az inszemináció és annak előkészítése alatt is fokozott az orvosi felügyelet, nagyon kevés az esélye például a méhüreg megfertőződésének. Mivel az összes ismert fertőző betegségre rendszeresen szűrik a donorokat, így a betegségek átvitelének rizikója is rendkívül alacsony.
Ha az inszemináció sikertelen – Mi a következő lépés?
Az, hogy hány inszeminációt végezhetnek, függ az életkortól is: minél idősebb a gyermekre vágyó pár, annál valószínűbb, hogy más megoldást kell választaniuk a gyermekneveléshez.
Milyen lehetőségek jöhetnek szóba az inszemináción kívül?
- Lombikeljárás (IVF) – ilyenkor a megérett tüszőt szívják le a petefészkekből, a hüvelyen keresztül. A petesejteket tápoldatban tárolják, ahol optimális körülmények között történik a megtermékenyítés. A legéletképesebb embriókat ültetik be a méhbe (embriótranszfer). A sikeressége számos körülménytől függ, de a 37 év alatti nők esetében a legnagyobb.
- Asszisztált hatching (AHA) – akkor nyújthat segítséget ez a módszer, ha a petesejt megtermékenyítése rendben zajlik, de az embrió képtelen áttörni saját védelmező burkát a beágyazódáshoz. Az eljárásban elősegítik a burokrepedést, így a gyarapodó embrió elő tud bújni, így esélyesebb a beágyazódás. A kezelést követő gyógyszeres terápiával együtt nagy az esély a terhességre. 35 éves kor felett, két sikertelen lombik után alkalmazzák az AHA kezelést.
- Petesejt, spermium, vagy embrió donáció – ha a pár egyik tagja nem alkalmas a saját embrió beültetésére, felmerülhet a donáció lehetősége. Míg spermához a spermabankokból névtelenül hozzá lehet jutni, addig a petesejt-donáció hazánkban egy rendkívül szigorúan szabályozott eljárás. Az embrióadományozásnál egy más pártól származó, lefagyasztott embriót ültetnek be a méhbe.
Ha természetes úton hosszú ideig tartó próbálkozás után sem köszönt be a vágyott állapot, akkor sem érdemes elkeserednie: minél hamarabb kezdik meg a mesterséges megtermékenyítés lépéseit, annál nagyobb az esély a gyermekáldásra. A magyar párok mintegy 20 százalékának van szüksége orvosi segítségre a gyermeknemzéshez.
Kérjen szakvéleményt a Reprogenesis meddőségi központbanés gondolja át az orvosok javaslatai alapján a következő lépéseket!