A lombikprogram lépésről-lépésre

Világszerte körülbelül 6 millió ember él a Földön, aki lombikprogram útján fogant meg. Mivel rengeteg párt érint a sikertelen fogantatás problémája, a lombikeljárás iránt érdeklődök száma egyre növekszik. A meddőség férfi és női oldalról egyaránt lehetséges, azonban a mai tudománynak és technikának köszönhetően a segítségnyújtás lehetősége a legtöbb esetben adott. Mielőtt egy pár a lombikeljárást választja, érdemes megismernie, mit jelent és milyen lépésekből áll a több mint 40 éve alkalmazott módszer.

Mit is jelent a meddőség? Biológiai szempontból a legtöbben értik és meg tudják fogalmazni a jelenséget. Ahogy a WHO definíciója szól: meddőség akkor áll fenn, ha egy év fogamzásgátlás nélküli rendszeres szexuális élet mellett sem történik meg a teherbeesés.

Hogy mit jelent a meddőség annak, aki megéli azt? Ezt definiálni már lehetetlen. A babáért küzdő párok számára – akiknek aránya világviszonylatban körülbelül 15-20 százalék – az orvostudomány alaposan kidolgozott módszereket kínál a gyógyszeres kezelésen át az inszemináción keresztül a lombikbébi eljárásig. A közbeszédben utóbbi a legnépszerűbb, pedig közel sem ez az első lépés. A lombikprogramot általában akkor javasolják az orvosok, ha több inszemináció is sikertelenül végződött, illetve, ha az alacsony spermiumszámot a szükséges módokon nem sikerül megnövelni.

Mikor beszélünk meddőségről?

Meddőségről elsősorban akkor beszélünk, ha a nő vagy férfi biológiai értelemben nem tud hozzájárulni a fogamzáshoz. Akad, amikor csak egyikük érintett, máskor a pár mindkét tagjára vonatkozóan találnak a háttérben meghúzódó okokat. Orvoshoz akkor érdemes fordulni, ha egy év rendszeres próbálkozás után nem fogan meg a baba. A sikertelen fogantatásnak ugyanis számos oka lehet mind női, mind férfi oldalról, ezért az első és legfontosabb lépés az alapos kivizsgálás. Vegyük sorra, milyen típusú nehézségek állhatnak a háttérben!

A női meddőség okai

• Hormonális okok: Ha a női hormonháztartással kapcsolatban merül fel probléma és a peteérés nem megy végbe, a teherbeesés lehetetlen. Hasonló gondot okozhat pajzsmirigyprobléma, illetve az agyalapi mirigy, a hypothalamus, vagy a mellékvesekéreg nem megfelelő működése. Emellett ide sorolhatóak a petefészek eltérései, mint a PCOS betegség, vagy a korai menopauza jelensége.
• Szervi vagy mechanikus okok: A teherbeesést gátolhatja a petevezetők elzáródása vagy gyulladása, a fibroidok, azaz a méhfalán meghúzódó jóindulatú daganatok megléte, valamint az endometriózis, amelyet a méhszövet méhen kívüli beágyazódása idéz elő.
• Egyéb okok: A biológiai nehézségeket elősegíthetik egyéb tényezők, mint a sok koffein fogyasztása, vagy a dohányzás. Emellett szót kell ejteni a meddőség pszichés hátteréről: amennyiben nincs biológiai akadálya a teherbeesésnek, érdemes a lelki úton elindulva szakembert keresni.

A férfimeddőség okai

A férfiaknál szintén sokrétű vizsgálat szükséges az okok felderítéséhez.

• Ritkán genetikai probléma áll a háttérben, amely valamiféle kromoszómaeltéréssel függ össze.
• Hormonális nehézséget szintén a hypothalamus és az agyalapi mirigy nem megfelelő működése okozhat, míg a szervi problémákhoz sorolhatóak a herék, mellékherék gyulladásai, eltérései.
• Természetesen a pszichés okokkal a férfiak esetében is foglalkozni kell, esetükben az idegi eredetű problémák az erekciót gátolva is megnehezíthetik a fogantatást.

Az okok felkutatását számos vizsgálat kíséri. A nőknél kismedence ultrahang, valamint nőgyógyászati vizsgálatok várhatóak: többek között a petevezetők átjárhatóságának ellenőrzése, vagy a méhnyak nyákjából való mintavétel. A férfiaknál elsősorban a spermák alakját, mozgását, ph-ját és minőségét ellenőrzik.

Lehetséges kezelések

A meddőség kezelésének első lépése még nem a lombikbébi-kezelés. Amennyiben a peteérés folyamatában találnak problémát, azaz nem érik meg a petesejt, vagy nem reped meg a tüsző, azt gyógyszerek segítségével támogatják: ez az ovulációindukció. Ha a meddőség kezelése nem járt sikerrel, akkor az inszemináció következik: ennek során a hímivarsejteket a méhbe fecskendezik, – tehát a lombikprogrammal ellentétben, ahol a hímivarsejt és a petesejt testen kívül egyesül – itt maga a megtermékenyítés még természetes környezetben zajlik.

Hogyan készülhet és mit él át egy lombikozó pár?

A lombik története és az esélyek

A lombikbébi eljárást azok számára, akik keveset tudnak róla, máig nagy titokzatosság övezi. Pedig a világ első lombikbébije a jövő nyáron már 45. születésnapját ünnepli, tehát a módszer nem nevezhető újdonságnak. Bár kitalálói, Patrick Steptoe és Robert Edwards rengeteget küzdöttek, hogy kidolgozhassák az eljárást, végül 1978-ban egy angliai kórházban felsírt az első baba, aki mesterséges megtermékenyítéssel, női testen kívül fogant. Érdekesség, hogy az ő testvére négy évvel később már a 40. lombikbabaként jött a világra.

Az eljárás tehát sikeresnek bizonyult: napjainkban átlagosan 100 beültetésből 19-20 baba fogan meg. Az USA-ban világviszonylathoz képest magasabb az arány: akár 44-45 százalék is lehet. Míg, ha nem feltétlenül az első beültetés eredményessége a mérvadó: akkor 50-70 százalékot is mutathat a meddő párok teherbeesésének aránya.

Az in vitro jelzővel is illetett módszer tehát, – amely szó szerint vett jelentése „az üvegben”, utalva a Petri-csészében, kémcsőben zajló megtermékenyülésre, – a női petesejt és a férfi hímivarsejt laboratóriumi körülmények között történő egyesítését valósítja meg. Főként akkor indokolt, ha a meddőség a pár mindkét tagjára vonatkozik, illetve az egyéb kezelési eljárások több esetben is sikertelennek bizonyultak.

Előkészületek a lombikprogramra

Bár a hormonkezelés sikerességét számos egyéni tényező befolyásolhatja, érdemes szem előtt tartani, hogy a pár minél kedvezőbb feltételeket biztosítson szervezete számára a rá váró feladat előtt. Mi segíthet?

• ●       Rendszeres mozgás: Nem szabad megterhelő sportot végezni, hiszen a túledzés is állhat a meddőség hátterében. Azonban egy-egy hosszabb séta a friss levegőn hetente többször hozzájárul az egészséges élethez.
• Megfelelő táplálkozás: Érdemes kiiktatni a koffeintartalmú, valamint a cukros ételeket. A koffein a petevezetékekben fékezheti az izmok összehúzódását, míg a túlzott cukorfogyasztás komoly egészségügyi problémához vezethet, amelyek gátolják a teherbeesést. A minél több fehérje és az elegendő folyadék viszont segítik a megtapadást.
• Az ideális testsúly: A megfelelő testsúly szintén lényeges szempont, hiszen a zsírszövet hozzájárul az ösztrogéntermeléshez, ezáltal a súlytöbblet könnyen okozhat hormonzavart.
• Bizonyos vitaminok segítenek az embrió megtapadásában, a C, E, B-vitaminok, valamint a folsav is fontos étrendkiegészítő lehet. A terhesvitaminokban a felsoroltak gyakran egyben megtalálhatóak, így érdemes ezek között keresgélni.
• A káros szenvedélyek elhagyása létfontosságú: a dohányzás és az alkoholfogyasztás szintén negatívan befolyásolhatják a lombikprogram sikerét.

Milyen egyéb tényezők hatnak a sikerességre?

A sikerességet befolyásoló tényezők között akadnak olyanok is, amelyekre az érintetteknek nem, vagy kevéssé lehet ráhatása. Bár a gyermekvállalás életkora egyre kitolódik, biológiai tény, hogy a megtermékenyülés esélye a kor előrehaladtával egyre kisebb. A fogantatás sikeressége 35 év alatt a legvalószínűbb. A korábbi vetélések szintén megnehezíthetik a lombik eljárást, emellett a különböző akut betegségek is befolyásolják a szervezet teljesítőképességét.

Mi történik a lombik eljárás során?

A módszer körülbelül egy 5 hetes folyamatot vesz igénybe: amely a peteéréstől a megtermékenyítésen át az embriók beültetéséig zajlik.

• Az első lépés a stimuláció: az egyik legfőbb cél, hogy minél több érett petesejt álljon rendelkezésre a leszívás előtt, ezért hormontartalmú gyógyszerek, illetve injekcióksegítségével arra ösztönzik a petefészket, hogy mindenképpen egynél több tüsző kezdjen fejlődni. A ciklus 2-3. napján indul a hormoninjekciók beadása, ezt követően pedig kétnaponta ellenőrzik ultrahanggal a fejlődő tüszők számát. Amikor ezek elérik a megfelelő méretet, szintén injekcióval előzik meg a túl korai tüszőrepedést.
• A második lépés a tüsző- vagy petesejtleszívás: az eljárás altatás során történik, amikor is az ultrahangfejre egy tűt helyezve leszívják a tüszőfolyadékot. Ebből nyerik ki a petesejteket, amelyeket ezután egy különleges tápoldatban, inkubátorban tárolnak, biztosítva ezzel az anyaméhben fennálló körülményeket.
• A harmadik lépés a megtermékenyítés: ha a leszívást követő 4-5 óra eltelt, az előre bekészített spermiumokkal végbemehet a mesterséges megtermékenyítés. Ez kétféleképpen történhet: ha megfelelő számú és minőségű hímivarsejt áll rendelkezésre, akkor konvencionális módon a hímivarsejteket a petesejt mellé engedik és lezajlik a megtermékenyítés. Amennyiben csak egy hímivarsejt áll rendelkezésre, az úgynevezett ICSI eljárás során, azt közvetlenül a petesejtbe juttatják.
• A negyedik lépés az embriótenyésztés: miután a speciális tápoldatok segítségével megteremtik a természetes anyai közeget, a biológusok a tenyésztés ideje alatt mikroszkóppal követik, mely embriók a legalkalmasabbak a visszaültetésre. Az első 16-18 óra után lezajlik a megtermékenyülés, majd 26-28 órát követően az első sejtosztódás. A tenyésztés folyamata maximum öt napig tart, erre már megjelenik az embrió belsejében a hólyagcsíra.
• Az ötödik lépés az embrió beültetése: a kiválasztott embriót vagy embriókat egy katéter segítségével juttatják a méhbe, a beavatkozás fájdalommentes és a páciens aznap távozhat a kórházból.
• Az embriófagyasztás egy lehetőség a meddő párok számára: amennyiben maradtak szabályosan fejlődő embriók, amelyeket nem ültettek be, azok különleges körülmények között fagyaszthatóak és tárolhatóak. Ezek felhasználhatóak, ha a pár ismét gyermeket szeretne.

Sikertelen lombikprogram után

Bármilyen odaadó figyelemmel is járt el a pár, illetve az értük dolgozó szakemberek, a lombikprogram még ezzel együtt is lehet sikertelen. Számos tényező befolyásolhatja negatívan az eljárást:

• A petesejtek rendellenessége például, amely erősen összefügg az életkorral. Míg 35 éves kor alatt 25-30 százalék a rendellenes petesejtek aránya, addig 37-38 éves kor körül 50 százalék, 40 éves kor felett pedig 70 százalék is lehet. 
• A rendellenes spermiumok szintén gátolhatják a megtermékenyülést. Azonban ebben az esetben még mindig van esély a már említett ICSI-eljárás alkalmazására, amely a legmegfelelőbb mozgású, alakú hímivarsejtet juttatja a petesejtbe.
• A gyenge minőségű embriót nem mindig lehetséges kiszűrni, hiába a biológusok figyelme és magasszintű tudása, ugyanis bármilyen észrevehetetlen működési hiba is állhat a háttérben.
• A gyenge petefészekválasz is tényező, hiszen, ha kevés a leszívható petesejt az eljárás során, akkor a lehetséges embriószám is alacsonyabb.

A beágyazódási problémák mögött számos biológiai ok állhat, ezek vizsgálata a kezelőorvos segítségével történik. Emellett a pár élhet a petesejt-, a sperma- valamint az embriódonáció lehetőségével, azaz adományozás útján juthat a felsoroltak valamelyikéhez.

Még ha a sikertelenség mögött biológiai okot is vélnek felfedezni, a kezelési eljárások mellett érdemes pszichológussal konzultálni. A nem mindennapi megpróbáltatások ugyanis pszichés úton is nehezíthetik a további programok sikerét.

Egyéni utak, egyéni válaszok

Egy lombikbébiprogramban részt venni hatalmas vállalás mind testi, mind lelki értelemben. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a meddő pár minél alaposabban tájékozódjon, mielőtt a kezelés mellett dönt. Amennyiben a mesterséges megtermékenyítés módját választják, a legfőbb, hogy számukra biztonságos közegben, általuk megbízható szakemberek körében induljanak el a sikeres teherbeesés felé vezető úton.