Így biztosíthatod a megfelelő ösztrogénszintet!

Ösztrogén szint

Az ösztrogén az egyik legfontosabb női nemi hormon. Már a neve is (ösztro- = a nőstény emlősök legtermékenyebb életciklusa és –gén= létrehozni, generálni) utal rá, hogy a termékenységben hatalmas szerepet játszik. Épp ezért a fogamzóképes korú nőknek kiemelten fontos odafigyelni az ösztrogénszintjükre szervezetükben. De mi is pontosan az ösztrogén, mi a szerepe a nők életében és mit okoz, ha túl kevés vagy épp túl nagy arányban van jelen a női testben? Cikkünkből mindez kiderül! 

Az ösztrogén szerepe

Mi pontosan az ösztrogén, és mi a szerepe?

Valójában ez nem egyetlen, hanem három különböző női nemi hormont is jelenthet: az ösztriolt, az ösztront és az ösztradiolt (a legjelentősebb típus, melyre a leggyakrabban használjuk az „ösztrogén” jelzőt). Az ösztradiol növekedésre serkenti a célsejteket, az ösztriol a várandósság alatt termelődik, míg az ösztron a petefészkek leállásakor, a menopauza idején található meg mérhetően a női testben. Az ösztrogén fontos szerepet játszik a másodlagos női nemi jellegek kialakulásában (méh, mellek, kerek csípő), valamint a menstruáció bekövetkeztében is

Hol termelődik az ösztrogén?

Ösztrogén több helyen is termelődhet szervezetünkben:

  • Nagyobb mennyiségben egyrészt a ciklus első felében a petefészkek tüszőiben termelődik – ezért is hívjuk gyakran tüszőhormonnak, mivel a tüszőérést segíti. Másrészt pedig terhesség idején, a második trimeszter idején a méhlepényben, mely az ösztriol hormont választja ki. 
  • Kisebb mennyiségben az izmok és zsírszövetek állítják elő, valamint a mellékvesekéreg. A menopauza után az ösztrogéntermelődés már csak a zsírsejtekre korlátozódik. 

Mennyi a normál érték nők számára?

Nőként az ösztrogének normál értéke szervezetünkben mindig az életkorunktól függ. A laborleletünkön tehát a szokványos értékek az alábbiak:

  • fiatalabb korunkban 110,1-367 pmol/l
  • termékeny/már idősebb, de még menstruáló életszakaszunkban 367-1468 pmol/l,
  • a menopauza beálltával pedig az ösztrogén rendes, várható szintje lecsökken 18,35-66,06 pmol/l-re.

Milyen okok vezetnek ahhoz, hogy ez a szint felborul?

Ha az ösztrogén szintje túl magas, akkor ösztrogéndominanciáról; ha túl alacsony, ösztrogénhiányról beszélhetünk. Mindkettő egyformán komoly problémákat generálhat, melyeket okozhat a túlzott és a túl kevés testmozgás, különböző genetikai hibák, kemoterápia, anorexia, vagy éppen endokrin eredetű betegségek is. Alacsony hormonszintnél hormonális okok is lehetnek (pl. Turner-szindróma, PCOS, korai vagy éppen kései klimax), míg a magas ösztrogénszintnél elhízás vagy hormonzavar is állhat a probléma hátterében. Akár a túl sok, akár a túl kevés ösztrogén hatásairól beszélünk, mindkét állapot komoly egészségügyi problémákat okozhat: többek között idősebb korban rákot, fiatalabb korban pedig meddőséget. 

Ám szerencsére viszonylag hamar felismerhetőek az ösztrogénszint eltérései: testünk számos tünetet produkál ilyenkor. Azt, hogy melyek az alacsony, és melyek a magas ösztrogénszint jelei, az alábbiakban kifejtjük!

Alacsony ösztrogénszint tünetei és okai

Tünetei

  • Klimax idején több tünet is előfordulhat: a petefészkek már nem állítanak elő megfelelő mennyiségű ösztrogént, ennek pedig egyrészt a menzesz megszűnése, másrészt az éjszakai izzadással jelentkező hőhullámok, illetve a rendszeres hangulatingadozások lehetnek a gyakori jelei.
  • Depresszió: mivel a köztiagy idegi egyensúlyát nem tartja többé fenn az ösztrogén, ennek a fokozatos hangulatromlás, depresszió lesz az eredménye. Ugyanehhez az okhoz vezethető vissza a fáradékonyság és az alvászavar is.
  • Bőrszárazság: lassul az anyagcsere, így a bőr többé már nem képes megkötni a vizet – így elvékonyodik, ami ráncosodást és bőrszárazságot okoz, csökkent vérkeringés mellett.
  • Szem- és hüvelyszárazság: a nyálkahártyák vérkeringése is csökken, nemcsak a bőré, így a szemben és a hüvelyben is felléphet tápanyaghiány, illetve szárazság.
  • Fájdalmas szex: a hüvelyszárazság egyenes következménye a fájdalmas szex, ami a libidóra sincs jó hatással.
  • Alacsony libidó: az alacsony ösztrogénszint alacsony szerotoninszinttel is jár együtt – utóbbi hormonból pedig minél kevesebb van bennünk, annál kisebb az igényünk a párunkkal való összebújásra.

Okai

Az ösztrogénhiány okai között egyaránt találunk hormonális és nem hormonális tényezőket. A leggyakoribb hormonális okok a következők lehetnek:

  • PCOS. A policisztás petefészekszindróma esetében nem egyetlen domináns tüsző alakul ki a petefészkekben, hanem több kisebb, folyadékkal teli ciszta. Ez a probléma okozhatja a női szervezetben a tesztoszteronszint-emelkedést, illetve a progeszteron- és az ösztrogénszint lecsökkenését is. A PCOS ezért kiválthatja a fokozott szőrösödést, az aknékat, a menstruáció zavarait, valamint a túlsúlyt is. Szerencsére életmódváltással vagy gyógyszeresen általában kezelhető. 
  • Turner-szindróma. Előfordulhat az is, hogy egy kifejezetten nőkre jellemző genetikai rendellenesség, a Turner-szindróma áll az ösztrogénhiány hátterében. A betegség miatt nemcsak ösztrogénhiány alakul ki, hanem a petefészkek sem működnek megfelelően. Mindezek mellett pedig felléphet még a menstruációs ciklus zavara, limfödéma (nyiroködéma, végtagok vizesedése) is; jellemzően pedig az illető hölgyeknek nem kifejezetten nőies a testalkata sem. Az ösztrogén mellett további hormonok pótlására is szükség lehet a kezelése során.
  • Klimax, esetleg korai klimax. A legtöbbször azonban egy természetes folyamat eredményeként, a menopauza beálltával, 45 éves kor körül csökken le az ösztrogénszintünk. Ám előfordulhat az ún. korai klimax is, mely már a harmincas korosztályban is megjelenhet. A klimax először a progeszteron szintjét redukálja, majd az ösztrogénét is. A két hormon együttes csökkenésével vérzészavarok lépnek fel, végül a menstruáció teljesen elmarad. 

A nem hormonális eredetű ösztrogénhiány pedig genetikai hibákból, anorexiából (kóros soványság) vagy éppen a túlzásba vitt sportolásból adódhat. Akármelyik is áll fenn, mindenképpen célszerű magunkat kivizsgáltatni, hiszen előfordulhat az is, hogy nem pusztán egyetlen tényezőből ered a probléma.

Hogyan növelhető az ösztrogénszint?

Ha az ösztrogénhiány egy vagy több tünetétől szenvedünk, az ösztrogén pótlását jobb, ha minél hamarabb elkezdjük. Ezt többféleképpen is megtehetjük:

  • Ösztrogénben gazdag ételek fogyasztásával: a legjobb szolgálatot nekünk ilyenkor a szezámmag, a lenmag, a diófélék, a hüvelyes zöldségek vagy a szójából készült élelmiszerek tehetik.
  • Ösztrogént tartalmazó gyógyszer szedésével: mivel az ösztrogénszint csökkenése magával hozza előbb-utóbb a csontritkulást is, a hormonpótlás a legjobb terápia ösztrogénhiány esetén. Az ösztrogénpótlás a hüvelyszárazságot, az éjszakai izzadást és a hőhullámokat is enyhítheti.
  • Életmódváltással: a kávéfogyasztás csökkentésével, a dohányzásról való leszokással, a fűszeres ételek elkerülésével máris sokat javíthatunk állapotunkon.

Ösztrogéndominancia tünetei és okai

Tünetei

Az ösztrogéndominancia tünetei többek között a következők lehetnek:

  • Meddőség: az ösztrogéndominanciával létrejöhet szervezetünkben egy több hónapon át tartó, tüszőrepedés nélküli ciklusokból álló időszak. Ehhez a peteérés nélküli állapothoz társulhatnak petefészekciszták is. 
  • Erős menstruációs vérzés: ha nincs miómánk, akkor nagy eséllyel az ösztrogéndominancia okozza ezt a tünetet is. A probléma azért különösen veszélyes, mert az extrém erősségű vérzések vashiányt is okozhatnak.
  • Elhízás: az anyagcserénk ösztrogéntúltengéskor lelassul, így a hasi zsírszövet is aránytalanul megnőhet, amelyet sokszor az ösztrogéndominancia okoz – azonban nem kizárólagosan: meghízhatunk akár a fogamzásgátló tabletta mellékhatásaként is, vagy 40 éves korunk körül, a változókor egyik jeleként.
  • Alacsony libidó és hüvelyszárazság: igen gyakori a csökkent libidó, melyet általában a hüvelyszárazság előz meg.
  • Depresszió: az általános energiahiányt sok minden kiválthatja – túlzott (munkahelyi) stressz, egy traumatikus esemény bekövetkezte, költözés stb. –, ám ha ilyesmiről életünkben nincs szó, jogosan gyanakodhatunk hormonzavarra. 
  • Hangulatingadozás: egyik pillanatban még a föld fölött lebegünk, a másikban pedig mindent sötéten látunk. Ismerős? Ha ez egyébként nem jellemző ránk, akkor e kellemetlen tüneteket nemcsak a depresszió okozhatja, hanem akár az ösztrogéndominancia is.
  • Ingerlékenység: a menstruáció előtti időszakhoz hasonló, megmagyarázhatatlan irritáltság-, idegességérzés, amikor a legapróbb dolgokon is képesek vagyunk meghatódni vagy éppen dühbe gurulni.
  • Fejfájás vagy migrén: ennek a problémának számos oka lehet – a gyenge szemtől kezdve a premenstruációs szindrómáig, illetve a változókorig. Ha viszont egy ideje gyakrabban kínoz minket a fejfájás, bármilyen egyéb tünet nélkül, akkor jogosan kezdhetünk el ösztrogéndominanciára gyanakodni. 
  • Álmatlanság: ha már van egy kialakult bioritmusunk, lefekvési rituálénk és nem épp egy felkavaró filmen, beszélgetésen vagyunk túl, meglepve tapasztalhatjuk a nyugtalan alvást, vagy az álmatlanságot. Ez az ösztrogéndominancia miatt is válhat rendszeressé.

Okai

  • Hormonzavar. A hormonegyensúly felborulását a leggyakrabban nem is a belső, sokkal inkább a külső hatásokban érdemes keresnünk: az ún. xenoösztrogénekben. A felgyorsult, rohanó életünkben ugyanis rengeteg vegyiparból származó, idegen ösztrogént lélegzünk be, juttatunk be magunkba a bőrünkön vagy az emésztőrendszerünkön át. Azok pedig testünkbe jutva már többletet képeznek majd a természetes, testünkben már jelen lévő ösztrogénekkel együtt – megágyazva ezzel számos nőgyógyászati és egyéb panasznak.
  • Életkor. Egy bizonyos életkoron túl (35-70 év között) már szervezetünkben csökken a hormontermelés. Ebben az időszakban 75%-kal kevesebb progeszteront, de mindössze 35%-kal kevesebb ösztrogént termel a női szervezet. Ezek után talán nem is olyan meglepő, hogy hamar az ösztrogén kerül túlsúlyba.
  • Egyes gyógyszerek mellékhatása. Vannak olyan gyógyszerek, melyek közvetlenül képesek befolyásolni hormonrendszerünk működését, tehát az ösztrogéntermelést is. Ilyenek például a hormonális fogamzásgátlók, antibiotikumok vagy a különböző, pszichés betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek; ezek mind-mind képesek növelni az ösztrogénszintünket.
  • Elhízás, mozgásszegény életmód. A túl sok szénhidrátot tartalmazó étrend (pékáru, cukrozott ételek, fehér liszt), a „műételek” (félkész ételek, hamburgerek, üdítők és italporok stb.) nemcsak vitaminhiányos állapotokat hoznak létre: ülőmunkával vagy mozgásszegény életmóddal kombinálva elhízást, illetve ösztrogéndominanciát is okozhatnak.

Hogyan csökkenthető az ösztrogénszint?

Ma már számos mód áll rendelkezésünkre nemcsak akkor, ha növelnénk, de akkor is, ha csökkenthetjük ösztrogénszintünket:

  • Ösztrogéncsökkentő étrend. Ha redukálnánk ösztrogénszintünket, ezt az ösztrogénben gazdag ételek kerülésével (szójából készült élelmiszerek, hüvelyes zöldségek, diófélék), valamint minőségi, összetett szénhidrátok előnyben részesítésével is megtehetjük.
  • Bélműködés javítása, testzsírszázalék csökkentése. Elhízás esetén rostban gazdag táplálkozással sokat tehetünk nemcsak emésztésünk egészségéért, de fogyásunkért is. Az ösztrogén miatt kialakulhat ugyanis zsírszövettöbblet a melleken, a combokon vagy csípőn, sőt, a klimax után már a hason is. Ám ha tudjuk csökkenteni diétával az ösztrogénszintünket, idővel a kilók is szinte „leolvadnak” majd rólunk. 
  • Gyógyszeres kezelés. Amennyiben van valamilyen alapbetegségünk (endometriózis, terméketlenség vagy esetleg tumor), az is hozzájárulhat a kialakult ösztrogéndominanciához. Ezek feltérképezése után a kór típusától függően ajánlhat kezelőorvosunk gyógyszert az ösztrogénszint csökkentésére.
  • Kivételes esetekben: műtét. Ha már minden kötél szakad, és sehogy sem lehet másképp kezelni az ösztrogéndominanciát, akkor lehet, az orvosunk az ún. művi menopauzát, azaz a petefészkeink eltávolítását fogja javasolni. Az ösztrogént ugyanis legnagyobbrészt e páros szervünk termeli; kivételével azonnal csökkenthető a hormonszint.

Az ösztrogénszint eltérését tehát számos életmódbeli faktor, életkori változás vagy éppen alapbetegség okozhatja. A jó hír az, hogy mindezek általában orvosolhatóak – és minél hamarabb történik ez meg, annál kevesebb az esélye a későbbi, komolyabb szövődményeknek. Ha babát tervezünk, akkor pedig kiemelten fontos, hogy odafigyeljünk az optimális ösztrogénszint fenntartására; ezzel nemcsak termékenységünket, hanem közérzetünket, egészségünket is javíthatjuk.