A terhesség kialakulásának egyik legfontosabb segítői a petevezetők, melyek üreges, 10-11 cm hosszú csövek, feladatuk a petesejt eljuttatása a méhbe. Amennyiben a petevezeték átjárhatósága problémákba ütközik, meddőség vagy méhen kívüli fogamzás alakulhat ki. A jelenségnek sokszor nincsenek is tünetei, csak a hosszas, sikertelen teherbeesési próbálkozások után derül rá fény – jellemzően petevezeték átjárhatósági vizsgálat során.
Hogyan zajlik az eljárás a gyakorlatban, és kiknek ajánlott a leginkább? Cikkünkben – többek között – ezekre a kérdésekre adunk válaszokat.
A petevezeték átjárhatósága a termékenységben
A megtermékenyített petesejt a petevezeték üreges csövében tölti a fejlődésének első öt napját. Eközben, ha minden rendben megy, fokozatosan halad tovább, egészen a méhig. Amennyiben nem ér el odáig, mert elakad valahol a petevezetőkben, akkor beszélhetünk petevezeték-elzáródásról.
Ennek számos oka lehet:
- a leggyakrabban kismedencei gyulladás (amikor összenőnek egy kémiai/mechanikai behatás következtében a petevezeték sejtjei, ezzel megszüntetve az átjárhatóságot)
- ciszta vagy endometriózis
- egy korábbi terhesség megszakításából visszamaradt gyulladás
- egy nehéz szülés utáni szövődmény
- valamilyen méhen belüli fogamzásgátló eszköz (pl. spirál) okozta mikrosérülés
- korábbi nemi betegségek (pl. gonorrhea vagy chlamydia)
A fenti okok révén létrejövő elzáródás lehet átmeneti és végleges, egy-vagy kétoldali, illetve műtéti úton megnyitható és nem megnyitható. A teherbeesési képesség a kétoldali állapot esetében megszűnik, az egyoldali esetében „csak” nehezítetté válik.
A petevezeték elzáródása nem mindig mutat egyértelmű jeleket. Amennyiben mégis, akkor felfázásra, alhasi fájdalomra vagy gyulladásos tünetekre lesz figyelmes a benne szenvedő. Legegyértelműbben pedig a teherbeesési képtelenségben nyilvánul meg a probléma. Így 40 éves kor fölött már fél év, 40 éves kor alatt pedig egy év folyamatos próbálkozás után érdemes orvoshoz fordulnunk. Ha még nem értük el ezt a kort, hasznos tudnunk: a petesejt fagyasztás révén jóval biztosabbá tehetjük a sikeres gyermekvállalást későbbi életkorunkban.
Az elzáródás kezelésére szerencsére már többféle módszer is létezik:
- Életmódváltás: egészséges étkezés bevezetése, az alkoholfogyasztás és a dohányzás abbahagyása. Az életmód megváltoztatása természetes módon hathat a termékenység fokozására, a petevezeték átjárhatóságára.
- A petevezeték tisztítása: ha már az egyik petevezető átjárható, létrejöhet a terhesség.
- Laparoszkópia: súlyosabb összetapadások esetén lehet szükség erre a műtétre.
- Mesterséges megtermékenyítés: visszafordíthatatlan elzáródás esetén a lombikprogram (IVF) lehet a legkézenfekvőbb megoldás.
A petevezeték tisztítására számos módszer létezik. A legmodernebb és legkevésbé fájdalmas eljárás a HyCoSy, melyet ma már a legtöbb klinika alkalmaz. A cikk további részében ezt a vizsgálatot ismertetjük bővebben.
A petevezeték átjárhatósági vizsgálat menete
Ekkor van szükség a HyCoSy vizsgálatra
Az ultrahangos HyCoSy (Hystero-contrast-sonography), azaz petevezeték átjárhatósági vizsgálat a köznyelvben „átfúvásként” ismert. Azonban ez egy pontatlan elnevezés: valójában egy kontrasztanyagos folyadék átjuttatása a méhből a petevezetékek végéig a folyamat központi eleme. Így nemcsak a petevezetékeket, hanem a méhet is képes lesz az orvosunk alaposabban megvizsgálni.
A vizsgálat négy fő okból javasolható:
- Ha megtermékenyítési kezelés előtt állunk.
- Amennyiben az ultrahangvizsgálatkor a nőgyógyász valamilyen rendellenességet észlelt nálunk.
- Ha ismeretlen eredetű meddőséggel küzdünk (azaz egy év védekezés nélküli házasélet után sem jön létre a spontán terhesség).
- Ha a meddőség legfőbb oka jó eséllyel a pár női tagjának szervezetében keresendő.
Lényeges még, hogy a párok női tagjának meddőségi kivizsgálása mindig a férfi partner andrológiai szűrése után történik.
Az eljárás előnyei más vizsgálatokkal szemben
Számos petevezeték átjárhatósági vizsgálat létezik: a műtéti út, a méhtükrözés (HSG), illetve az ultrahangos módszerek. A HyCoSy- módszer az egyszerű ultrahangnál jóval pontosabb vizsgálatot tesz lehetővé. Az eljárás 97,5%-os pontossággal tudja igazolni, ha az elzáródás esete fennáll. Az összes, pici polip, behúzódás, mióma és más, apró eltérések megfigyelhetőek általa a méhtestben.
A HSG-hez (Hystero-Salpingography=méh-és petevezetékfestés) képest pedig nem kell sugárterheléssel számolnunk, és be sem kell feküdnünk az elvégzéséhez 6-8 órára a kórházba. A HSG-nél ugyanis mindkét tényezővel számolnunk kell, valamint a nagyobb mértékű fájdalommal, a kórházi körülményekkel is. Vele ellentétben a HyCoSy- vizsgálat rendelői körülmények között is elvégezhető.
Hogyan zajlik a vizsgálat?
A kontrasztanyagot, azaz a steril, élettani sóoldatot alulról, a méhnyakon keresztül juttatja be az orvos a petevezetőkbe, egy katéteren át. Ha minden rendben van, a petevezeték végén ez a folyadék kiáramlik. Ha bárhol is elzáródás van, akkor valószínűleg nem fog eljutni a petevezeték egyik végéig sem a kontrasztanyag. Árulkodó lehet az is a petevezetők egészségére nézve, hogy mennyire lassan, illetve gyorsan áramlik-e bennük a folyadék.
Az eljárást nem altatásban végzik. Amennyiben 1-3 percnyi tartós, nagy nyomás hatására sem ürül ki a folyadék a hashártya területére a méhüregből, abban az esetben valószínűleg mindkét petevezeték elzáródott.
Milyen előkészületei vannak az eljárásnak?
A legfontosabb, hogy még a ciklusunk első felére kérjük a vizsgálatot, a follikuláris fázisra – még az ovuláció előtt. Ilyenkor ugyanis a nyálkahártya vékonysága miatt a méh eltérései is jobban kivehetőek. Illetve, nem áll fenn a veszélye annak, hogy egy esetlegesen megfogant magzatban kárt tesz a vizsgálat. Tehát a menstruációnk utáni 8-10 napon belül érdemes a leginkább elvégezni, egy reggeli-délelőtti órában.
A vizsgálat előtt 6-8 órával pedig figyeljünk oda a folyadékbevitelre, és arra is, hogy ne együnk semmilyen szilárd élelmiszert. A görcsoldók és fájdalomcsillapítók szedését is mellőzzük ebben az időszakban.
Az eljárás az előzetes adategyeztetéssel, a beavatkozással és a nőgyógyászati alapvizsgálattal, a képalkotó eljárásokkal és a kiértékeléssel, konzultációval együtt összesen kb. 1 órát vesz igénybe. Fontos, hogy ha autóval jönnénk, hozzunk kísérőt is: az eljárás után ugyanis nem javasolt a vezetés.
Az átjárhatósági vizsgálat után: ezt tegyük, és ezeket ne
A beavatkozás enyhe kellemetlensége után még lehet, kicsit később is érzünk majd fájdalmat. Ettől nem kell megijednünk: némi fájdalomcsillapítóval valószínűleg kezelni tudjuk mi magunk is. Ha teljesen panaszmentesek vagyunk, már 15-30 perccel a vizsgálat után hazatérhetünk. Amennyiben súlyos fájdalmat érzékelünk, amely nem enyhül sokára sem, esetleg belázasodunk, mindenképp forduljunk kezelőorvosunkhoz!
A kivizsgálást követően ügyeljünk rá, hogy legalább 5 napig ne ülőfürdőzzünk! Emellett az együttlét átjárhatósági vizsgálat után is minimum egy hétig kerülendő. Ha ezeket az óvintézkedéseket betartjuk, elkerülhetjük az esetleges felülfertőződéseket.
Mikor nem javasolt a vizsgálat elvégzése?
Amennyiben az alábbi esetek egyike fennáll:
- lázasak vagyunk
- ismert allergiánk a kontrasztanyagra
- menstruálunk
- teherbe estünk
- vagy éppen kismedencei gyulladással küzdünk.
Milyen kockázatai lehetnek a vizsgálatnak?
A szövődmények, mint a vérnyomáscsökkenés, hányinger vagy hányás, erősebb, vizsgálat utáni fájdalom ritkán, de előfordulhatnak. Mindemellett a rákövetkező napokban, az eljárás után vérzést tapasztalhatunk. Ám ez általában csak pecsételő típusú, és magától, hamar megszűnik. Hashártyagyulladás vagy néhány napos kellemetlenség a vizsgálat közbeni hashártya-irritáció miatt szintén kialakulhat, ám ezek is kezelhető problémák.
Az átjárhatósági vizsgálat után: az eredmények és kiértékelésük
Az eredmények alapján javasolja majd az orvosunk a megfelelő meddőségi kezelési eljárást, esetleges életmódváltoztatást. Ha legalább az egyik petevezető átjárható, akkor még esély nyílhat a spontán teherbeesésre is. Amennyiben viszont kétoldali petevezeték-elzáródás áll fenn, akkor már csak a mesterséges megtermékenyítés jöhet számításba.
A meddőség okának felderítése alapvető fontosságú a későbbi terhesség szempontjából. A terméketlenség kezelésére ugyanis ma már számos eljárás létezik. A Reprogenesisnél – többek között – az alábbiak közül válogathat minden kliensünk:
- Méhen belüli megtermékenyítés (IUI)
Az inszemináció egy fájdalommentes eljárás, amely azokon alkalmazható, akik rendelkeznek legalább egy, nem elzáródott petevezetékkel. A folyamat során a partner spermájából a legmozgékonyabb spermiumokat egy katéteren át juttatják be, közvetlenül a méhbe.
- IVF
Az in vitro fertilizáció, azaz a lombikprogram a méhen kívüli megtermékenyítést jelenti, a leggyakrabban egy petri-csészében. A szigorúan ellenőrzött körülmények között végzett eljárást a hormonális stimulációt követően végzik el: a nő petesejtjeit partnerének a laboratórium által kezelt spermájával keverik össze. Minderre egészséges sperma esetén van lehetőség.
- ICSI
Amennyiben az IVF nem hozna eredményt, vagy kedvezőtlen a partner spermájának minősége, az ICSI is egy megfontolandó alternatíva lehet. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy a megtermékenyítéshez megfelelő petesejteket és spermiumokat is egy embriológus választja ki. Így a kóros embriók kialakulásának az esélye minimálisra csökkenthető.
- Krioembrió-transzfer
Az IVF-kezelés sikertelensége esetén ezt a módszer is érdemes lehet megpróbálni. Ennek a lényege, hogy az előzetesen lefagyasztott embriókat felolvasztás után a méhüregbe helyezik. Az eljárás révén elkerülhetővé válik, hogy ismételten végig kelljen mennie a párnak az IVF fázisain, azaz az injekciókon, a petefészek-stimuláción és a petesejtek kinyerésén.
