A petefészekciszták több típusát ismerjük és bár leggyakrabban ártalmatlan elváltozásokról van szó, amelyek az esetek többségében maguktól elmúlnak, fontos felismerni és szükség esetén kezelni őket. Az ártalmatlan ciszták sokszor a rutinvizsgálatok során derülnek ki, míg a nagyobb problémáknak vannak előjeleik, amelyekkel érdemes tisztában lenni és időben lépni. A megfelelő segítség ugyanis további komolyabb gondok kialakulását előzheti meg. A petefészekciszták általában nem hatnak negatívan a termékenységre, azonban egyes esetekben előfordulhat, hogy például nagy méretük okán, akadályozzák a teherbeesést. Hatásuk, a velük járó tünetek, illetve kezelésük számos tényezőtől függ, amelyeket az orvos vizsgálatok útján tud szemrevételezni és meghatározni. Nézzük meg, mire kell figyelnünk, illetve hogyan kezelhetőek az esetleges petefészekciszták.
Mik a petefészekciszták?
A ciszta valójában egy tokkal körülvett folyadékkal telt üreget foglal magában: átmérője legalább négy centiméter, a legtöbb esetben pedig ártalmatlan elváltozás, amely sokszor észrevétlenül jön és ugyanígy távozik, azaz felszívódik a petefészekben.
Milyen típusai vannak a petefészekcisztának?
Mivel az említett betokosodott folyadékkal teli üreg természetes módon létrejöhet a havi tüszőérés után a meg nem repedt tüszőkből, ezért a ciszta átmérője útmutatóul szolgálhat. A négy centiméternél kisebb elváltozások biztosan felszívódnak és nem okoznak semmiféle további problémát az érintett nő számára.
A funkcionális petefészekciszták
Amennyiben a petefészekciszta kialakulása az említett tüszőérés következménye, viszont meghaladja az említett átmérőt, funkcionális cisztáról beszélünk. Ezen belül kétféle további típus különíthetünk el: a follikuláris és a sárgatest cisztákat. Előbbi oka, amikor a tüsző a sárgatesthormon hiányában nem tud megrepedni, illetve mivel a repedés elmarad, nem jön létre a helyén sárgatest. A sárgatest cisztáról pedig abban az esetben beszélünk, ha a tüszőrepedés megtörténik, azonban a repedés során keletkezett sárgatestben folyadék gyűlik fel. A sárgatest ciszták kialakulhatnak granulózasejtes cisztásodással, amikor terhesség korai fázisában jönnek létre, valamint tékasejtes cisztásodással. Utóbbi esetben a HCG hormon nagy aránya az okozó, ezért például a hormonkezelés is hozzájárulhat a hasonló problémákhoz.
Az organikus petefészekciszták
Ha a ciszták kialakulása szervi nehézséggel függ össze, akkor beszélünk organikus cisztákról, amelyek szintén többféle típusba sorolhatóak: a csokoládéciszták, valamint a daganatos ciszták csoportjába. Előbbi fajta az endometriózis betegséggel függ össze: ebben az esetben a méhnyálkahártya a méhen kívül is megtalálható, és akárcsak a méh belsejében, itt is havonta megvastagodik, ezáltal pedig csokoládéciszták kialakulásához vezethet.
A daganatos petefészekciszták lehetnek jó- és rosszindulatúak: előbbiek tulajdonképpen a mirigyek megvastagodását jelentik, azonban, ha a ciszta nem nyákos, hanem savas, mindenképp követni kell a benne zajló sejtburjánzást, hiszen rosszindulatú daganattá alakulhat. A jóindulatú daganatos ciszták egy különleges típusa a dermoid ciszta, amely három csíralemezből alakul, és más-más szövettípusokat tartalmazhat: fogakat, szőrt, miközben belsőjében faggyút termel.
Előfordulási gyakoriság és kockázatok
A petefészekciszták kialakulásánál fontos szempont a genetikai halmozódás: amennyiben a családban fennállt hasonló probléma, érdemes a rendszeres kontroll, hiszen örökölhetőek az erre hajlamosító gének: ezek diagnosztizálására szolgálnak a BRCA1 és BRCA2 elnevezésű vizsgálatok, amelyek az emlő- és petefészekrák öröklődési hajlamát is kimutatják.
Emellett, főként a rosszindulatú elváltozásokkal kapcsolatban, az életmód jellemzői is befolyásoló tényezők lehetnek: a dohányzás, a gyakori alkoholfogyasztás, az egészségtelen étkezés, illetve a rendszeres stressz mind hozzájárulhatnak a ciszták és daganatok kialakulásához.
A petefészek ciszta tünetei
A petefészek a legfontosabb női hormonok termelődésének helye. Éppen ezért, ha a benne kialakuló elváltozások nem ártalmatlanok, általában hatást gyakorolnak a természetes működésre, és enyhébb vagy erősebb tünetekkel járnak.
Ahogy arról már esett szó, a kisebb petefészekciszták azok, amelyek általában nem járnak tünetekkel: egy-egy rutinvizsgálat, ultrahang során derül fény rájuk. A legtöbb esetben pedig egy-két hónap múltán maguktól felszívódnak.
A leggyakoribb tünetek
Amennyiben nagyobb méretű cisztákról beszélünk, már többféle tünet is észlelhető: így például a szorító, feszülő érzés a petefészekben, illetve amikor ez a kellemetlen érzés a környező szerveket is érinti. Emellett szexuális együttlét közben, vagy intenzív mozgás hatására erősebbé válhat az alhasi fájdalom. A gyakori tünetek közé tartozik még a vérzés rendszertelenné válása, elmaradása, amely természetesen az ovulációra is kihat: mivel a menstruáció nem, vagy másként zajlik le, a sárgatest termelődés sem történik megfelelő módon.
Szintén a petefészekciszta tünete lehet az élénk színű, alvadékos vérzés, illetve az elhúzódó, a szokásosnál fájdalmasabb menstruáció. Emellett a késszerű szúró érzések, vagy a kisebb alhasi görcsök is utalhatnak petefészekcisztára. A rosszindulatú elváltozás jele lehet, ha a has a felgyülemlett folyadéktól előredomborodik.
Hogyan történik a diagnosztizálás?
Ha a menstruációs ciklust érinti változás, az alapvető nőgyógyászati vizsgálat mindenképp szükséges: tehát a hüvelyi és hasi ultrahang, valamint a hüvelyváladék vizsgálata. A hüvelyi ultrahang különösen lényeges, hiszen ennek során a szeméremcsont nem árnyékolja le a legkritikusabb területeket a petefészekben. A legmodernebb eljárásokkal, így a színkódolt hüvelyi ultrahanggal pedig az is megállapítható, jóindulatú-e a petefészekben talált ciszta. Az orvos továbbá alkalmazhat laporoszkópiás eljárást a ciszta alapos feltérképezésére, amely során egy vékony, megvilágított műszert vezetnek be a hasüregbe.
Amennyiben a szakember úgy ítéli meg, további betegségek kizárása miatt hormonpanel vizsgálatokat rendelhet el. Ilyen lehet például a PCOS policisztás ovárium szindróma diagnosztizálására, amely a férfi nemi hormonok túltermelődéséből ered és szintén járhat ciszták kialakulásával. Emellett az endometriózis megállapításában is segítség a hormonokról kapott részletes kép.
Ha a ciszta nagyobb 5 centiméter átmérőnél és hónapok során sem szívódik fel, vagy bármi más egyéb tényező felveti a rosszindulatúság lehetőségét, akkor sejtvizsgálat, illetve tumormarkert mérő vérvizsgálat során szintén eldönthető, hogy milyen típusú elváltozással állunk szemben.
Milyen szövődményeket okozhat a petefészekciszta?
A petefészekciszta ritkán jár szövődményekkel, ennek ellenére fontos időben diagnosztizálni, hiszen előfordulhat, hogy mégis további problémákhoz vezet. Nézzük, mely típusú nehézségek alakulhatnak ki petefészekciszta esetén.
- Ciszta megrepedése: amennyiben a ciszta mérete jelentős, valamint erős külső hatások érik – például intenzív szexuális együttlét esetén -, a folyadékkal megtelt tok felrepedhet, ami súlyos vérzéshez és erős fájdalmakhoz vezet.
- Petefészektorzió: szintén a nagy méretű cisztáknál történhet meg, hogy elmozdulnak a helyükről. Kicsavarodásuk jelentős fájdalommal jár, amelyet hányinger és hányás kísérhet. Ez a folyamat megakadályozhatja a petefészek vérellátását.
- Meddőség: ha a petefészekciszta egyéb betegségek miatt alakult ki, amelyek a női ciklus természetes folyamatát gátolják, vagy méretük miatt beleszólnak annak lefolyásába – például nehezítik a tüszőérést, illetve nem teszik lehetővé a sárgatest termelődését -, akkor a fogantatást is akadályozhatják. Az orvosi vizsgálatok során azonban jól felderíthető a probléma és orvosolható a meddőséget kiváltó ok.
Hogyan kezelhető a petefészek ciszta?
A petefészekciszta a különböző típusokra tekintettel más-más kezelési módot igényel attól függően, mi okozta a folyadékkal telt üreg kialakulását, illetve milyen fizikai hatásokat gyakorol a szervezetre.
- Várakozás: az ártalmatlan ciszták esetében előfordulhat, hogy az orvos úgy ítéli meg, elég egy minden hónapban elvégzett kontroll, amíg a ciszta magától felszívódik. A folyamat elősegíthető bizonyos teákkal, amelyek jótékonyan hatnak a felszívódás folyamatára.
- Leszívás: bizonyos esetekben altatás során a petefészekben kialakuló cisztákból leszívható a belső folyadék, ezáltal megszüntethető a ciszta, ez azonban függ a mérettől és az elhelyezkedéstől egyaránt.
- Laparoszkópia: a laparoszkópiás eljárás nem csupán vizsgálatra alkalmas, de szükség esetén a ciszta eltávolítását is lehetővé teszi. Az elváltozást a petefészek állományából igyekeznek kiemelni a lehető legkevesebb szövet eltávolításával.
- Gyógyszeres kezelés: amennyiben hormonális okok állnak a háttérben, az orvos felírhat fogamzásgátló tablettát is, amely segíti a ciszták kialakulásának megszüntetését. Azonban nem csökkentik a méretüket, illetve, ha az érintett nő teherbe kíván esni, nyilvánvalóan ez nem jelent hosszú távon megoldást.
Esélyek és megelőzés
A gyógyulási esélyek annak tükrében határozhatóak meg, hogy milyen típusú a ciszta: a funkcionális ciszták nagy része biztosan jól kezelhető és gyógyítható, míg az organikus ciszták esetén a jó és rosszindulatú elváltozás függvényében mondanak esélyeket. Utóbbi esetében nehezíti a pozitív lefolyást, hogy a probléma sokszor nehezen felismerhető, éppen ezért már nem tudják időben diagnosztizálni. A ciszták kialakulásának esélye az ovulációk számával együtt nő, így a terhesség és a szoptatás is csökkenti kialakulásuk esélyét. Az esély arra, hogy rosszindulatú a daganat, a változókor után nagyobb lesz.
A petefészekciszta összességében nem megelőzhető probléma, de kialakulásának esélye csökkenthető. Ha a családban jelen van a genetikai halmozódás, mindenképpen ajánlott a rendszeres kontroll. Emellett az egészséges életmód is jótékony hatással lehet a szervezetre, elsősorban a rosszindulatú ciszták kialakulásának szempontjából. A fogamzásgátló gyógyszerek pedig azzal támogathatják a szervezetet, hogy a peteérés megszüntetésével gátolják meg a további ciszták létrejöttét.
Az időben elvégzett diagnózis a gyógyulás első lépése
A petefészekciszta sokféle okból kialakulhat, illetve számos típusát ismerjük. Éppen emiatt, ha a legkisebb tünetet is észleljük magunkon, érdemes szakemberhez fordulni. Emellett elengedhetetlen a rendszeres kontroll, hiszen ezzel megelőzhetjük, hogy hosszadalmas legyen a baj, vagy súlyos betegséggé nője ki magát egy-egy apróbb probléma.
Amennyiben már fennálló nehézségek miatt nem sikerül a teherbeesés, és a családtervezés gátakba ütközik, a Reprogenesis orvosai nem csupán a diagnózisban tudnak segíteni. A klinikán ugyanis a mesterséges úton való megtermékenyítésre is lehetőség nyílik. Emellett a Reprogenesis szakemberei nem csupán szakmailag hitelesek és felkészültek, hanem empatikusan és érzékenyen állnak hozzá a kezelések emberi oldalához is.
