Mi az a mesterséges megtermékenyítés?
A mesterséges megtermékenyítés (asszisztált reprodukció) alatt olyan orvosi eljárásokat értünk, melyek célja, hogy segítsenek a fogamzásban, amikor az természetes úton nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehetséges.
Szűkebb értelemben a mesterséges megtermékenyítés azt az eljárást jelenti, melynek keretében a petesejt és a spermium találkozása laboratóriumi körülmények között történik, majd az így létrejött embrió beültetésre kerül a méhbe. Ezeket az eljárásokat akkor választják, ha a kevésbé invazív módszerek nem hoztak eredményt.
Kinek ajánlott mesterséges megtermékenyítés?
Nem minden pár esetében válik szükségessé az asszisztált reprodukció — erre jellemzően akkor kerül sor, ha az egyéb módszerek (például az ovuláció hormonokkal történő indukálása) nem hoztak eredményt. Az alábbi állapotok, okok esetén ajánlott lehet mérlegelni a mesterséges megtermékenyítés lehetőségét:
- legalább egy év rendszeres, védekezés nélküli együttlét után is elmarad a teherbeesés,
- súlyos hormonális rendellenességek, peteérés hiánya,
- a petevezeték elzáródása,
- andrológiai eredetű meddőség (például alacsony spermiumszám, mozgékonysági problémák),
- endometriózis, méhfejlődési eltérések,
- genetikai kockázatok, ha a pár valamely tagja öröklődő rendellenességet hordoz.
Fontos, hogy a döntés meghozatalára egy meddőségi specialistával való egyeztetés és alapos kivizsgálás után kerülhet sor, hiszen minden pár esete egyedi, és az optimális kezelés személyre szabott.
A mesterséges megtermékenyítés módszerei
Az asszisztált reprodukció számos eljárást foglal magában, melyek eltérő helyzetekben jelenthetik a legjobb megoldást.
Méhen belüli inszemináció (IUI, intrauterin inszemináció)
Az IUI, ahogy az a nevéből is látható, egy méhen belüli megtermékenyítési módszer. Ennek során a pár nő tagja hormonkezelésben vesz részt, az ovuláció alatt pedig a spermiumokat egy katéter segítségével juttatják közvetlenül a méhbe.
Az inszemináció tehát egy kevésbé invazív eljárás, melyre rendszerint akkor kerül sor, ha a meddőség oka a spermiumok nem megfelelő állapota, vagy azok alacsony száma, de endometriózis diagnózisa mellett is megoldást jelenthet a sikertelen fogantatásra.
In vitro fertilizáció (IVF)
A lombik program talán a legismertebb meddőségi kezelés, melynek lényege az, hogy a spermiumok méhen kívül, laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg a petesejtet.
Egyik fajtája a natív IVF, melynek során kisebb mértékű hormonkezelés szükséges, vagy az egyes esetekben el is hagyható. Ilyenkor a nő természetes ciklusa során megérő petesejt kerül leszívásra, megtermékenyítésre, majd a nő testébe visszaültetésre. Mivel ilyenkor egyetlen petesejt használható fel, alacsonyabb a terhesség esélye, a nő szervezetére azonban jóval kisebb megterhelést jelent ez a kezelés.
A hormonkezeléssel egybekötött teljes IVF ciklus a mesterséges megtermékenyítés leghatékonyabb eszköze. Gyakori fajtája az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI), melynek során a leszívott petesejtbe egy tű segítségével közvetlenül fecskendezik be a legjobb minőségű spermiumokat. Ezt megelőzi egy hormonkezelés, melynek célja az, hogy a petefészkek minél több petesejtet termeljenek, így a megtermékenyülés esélye is jelentősen megnő.
Donációs eljárások
Ha a nő petesejtjei valamilyen okból nem alkalmasak a megtermékenyítésre, esetleg a férfi spermájának minősége vagy mennyisége nem megfelelő, lehetőség van donor ivarsejtek felhasználására is.
Az adományozott petesejt és spermium természetesen számos előzetes szűrésen esik át, így biztosítva a lehető legjobb esélyeket a sikeres megtermékenyülésre.
Hogyan zajlik a mesterséges megtermékenyítés lépésről lépésre?
Az alábbiakban egy tipikus IVF-eljárás menetét mutatjuk be, azt azonban fontos megjegyezni, hogy minden eset egyedi, így a pontos protokoll akár páronként eltérően alakulhat.
Előkészítés, konzultáció
A folyamat egy alapos orvosi konzultációval kezdődik, ahol a pár egészségi állapotát, korábbi eredményeit, hormonális státuszát elemzik, és felderítésre kerülnek a meddőség okai is.
A nő meddőségi vizsgálatarendszerint az alábbi elemekből állhat:
- anamnézis felvétele,
- általános fizikális és nőgyógyászati vizsgálat,
- méhnyakrákszűrés,
- vérvizsgálat (hormonális profil, szerológia, mikrobiológia),
- petevezeték átjárhatósági vizsgálata,
- emlő ultrahang, mammográfia,
- genetikai vizsgálatok.
A férfi meddőség vizsgálata sok hasonlóságot mutat:
- anamnézis felvétele,
- fizikai vizsgálat,
- genetikai vizsgálat,
- vérvizsgálat,
- spermatenyésztés,
- spermiogram.
Stimuláció
Amennyiben nem natív IVF-re kerül sor, úgy a tényleges kezelés első lépése egy hormonkezelés. Ennek során a pár nő tagja gyógyszereket, injekciókat kap, melyek arra ösztönzik a petefészket, hogy minél több tüsző kezdjen fejlődni.
Petesejt leszívás
Az eljárás következő szakasza a tüszőfolyadék leszívása, ami altatásban történik. Ebből a folyadékból nyerik ki a petesejteket, melyeket egy különleges oldatban tárolnak a beültetésig.
Megtermékenyítés
A leszívást követő néhány órán belül megtörténik a petesejtek spermiumokkal történő megtermékenyítése. Erre sor kerülhet konvencionális módon, a hímivarsejteket a petesejt mellé engedve, vagy a már említett ICSI eljárás keretében.
Embrió beültetése
A megtermékenyítést követően a meddőségi klinika szakemberei kiválasztják a legalkalmasabb embriókat, melyeket egy katéter segítségével a méhbe juttatnak – ez az eljárás néhány percig tart, és semmilyen fájdalommal nem jár együtt.
Várakozás
A kezelés utolsó lépése talán a legnehezebb: a beültetést követően két hét várakozás kezdődik, majd elvégzik a terhességet megállapító hCG vizsgálatot.
Milyen kockázatokkal és mellékhatásokkal jár a mesterséges megtermékenyítés?
Bár a modern asszisztált reprodukciós technikák egyre biztonságosabbak, mint minden orvosi beavatkozásnak, ezeknek is lehetnek kockázatai és potenciális mellékhatásai.
Viszonylag gyakori kockázatnak tekinthető az ikerterhesség, hiszen az IVF-kezelés során rendszerint egynél több embrió kerül beültetésre a siker esélyének fokozása érdekében.
A hormonterápia egyes esetekben okozhat kellemetlenségeket, ezek azonban nem jelentkeznek mindenkinél, és rendszerint enyhe tünetekkel – hangulatingadozás, hőhullámok – járnak együtt.
Egy rendkívül ritka, mégis lehetséges mellékhatás a petefészek-hiperstimulációs szindróma, ami annak köszönhető, hogy a szervezet túlságosan intenzíven reagál a hormonokra, így a megszokottnál több tüsző indul növekedésnek. Ennek következménye lehet a többszörös terhesség, a puffadás vagy a hasi fájdalom is.
Az életkor szerepe
Az életkor egy rendkívül meghatározó tényező a fogantatásban – így a reprodukciós eljárások sikerét is befolyásolhatja, különösen a nők esetében.
A saját IVF-ciklusok sikerességi aránya a 37-40 év közötti nők esetében 36 %, a 37 év alatti nők esetében pedig akár 58 % is lehet. 40 éves kor felett a saját petesejtekkel történő kezelés az esetleges kromoszóma-rendellenességek miatt már nem ajánlott, adományozott petesejt segítségével azonban ilyenkor is sikeres lehet a beavatkozás.
Mesterséges megtermékenyítés a ReproGenesis klinikáján
Egyre több, meddőséggel küzdő magyar pár választja a külföldi klinikákat – különösen Csehország gyakori célállomás az asszisztált reprodukciós kezelések igénybevétele során.
Klinikánkon lehetőség van IVF, natív IVF, valamint intrauterin inszeminációs kezelésre is, ezen kívül pedig donorprogramunk várja azokat a párokat, akik számára a saját ivarsejtekkel történő megtermékenyítés ütközik nehézségekbe.
Klinikánkon képzett és empatikus szakemberek várják a meddőséggel küzdő párokat személyre szabott megoldásokkal és támogató környezettel.
Forrás:
