Amennyiben nem sikerül teherbe esnünk, előfordulhat, hogy szabályozni, stimulálni kell ovulációnkat az orvosunknak, amivel kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé válik a peteérés. Azonban, ha túl sok tüsző kezd el egyszerre megérni, létrejöhet a túlstimuláció. Ez az állapot a nagy hatáserősségű hormonkezeléskor következhet be, viszonylag ritkán. Ha azonban mégis megtörténik, az akár kórházi kezelést is maga után vonhat. Cikkünkből kiderül, mit jelent és hogyan zajlik a stimuláció, mikor következhet be túlstimuláció, illetve hogyan kezelhető.
Stimuláció: válasz az ovulációs problémákra
Az ovuláció és jelentősége a teherbeesés szempontjából
Az ovuláció a menstruációs ciklus közepén, a 14-16 nap körül esedékes. Ilyenkor történik meg a peteérés, és egy nagyjából három napos időablak áll rendelkezésünkre a teherbeesésre. A peteérés során a petefészek domináns tüszőjéből felszabadul egy petesejt. Ez a petefészekbe vándorol: ha ott találkozik legalább egy, életképes spermiummal, jó eséllyel megtermékenyül és bekövetkezik a fogamzás.
Milyen ovulációs problémák jelentkezhetnek?
PCOS
Kimondhatjuk, hogy a leggyakoribb esetről beszélünk: az ovulációs rendellenességek legtöbb, azaz 75%-ában erről van szó. Ilyenkor a megérni nem képes tüszők (legalább tíz) folyadékkal telt cisztává alakulnak, a luteinizáló hormon (LH) állandóan magas szintje miatt. Emiatt nem jön létre a tüszőrepedés, a menstruáció vagy elmarad, vagy rendszertelen, így a teherbeesés is nehezített. Sajnos a luteinizáló hormon magas szintje miatt a korai vetélés sem ritka, viszont az ovulációs tesztek nagyon gyakran mutathatnak pozitív terhességi teszteredményt.
A PCOS-t önmagában nem egy tünet jelzi, hanem tünetek együttese – így pusztán a súlygyarapodásból, vagy egyedül a fokozott szőrnövekedésből még nem érdemes azonnal erre következtetnünk. Amennyiben viszont bebizonyosodik, hogy ez a problémánk, úgy a tüszőérést segítő gyógyszerekkel akár természetes úton is kiváltható a peteérés, így a terhesség is.
Korai menopauza (POF)
A petefészkek kimerülése, a menstruáció elmaradása normál esetben 45-50 éves kor körül következik be. Ám előfordulnak olyan esetek is, amikor már 35-40 éves korban, azaz idő előtt bekövetkezik a jelenség. Az elmaradó vagy rendszertelenné váló menstruáció mellett fellépnek a változókor változatos, kellemetlen tünetei (pl. libidócsökkenés, hőhullámok, hüvelyszárazság, fáradékonyság). Ilyen esetben már nincs peteérésünk, és sajnos a hormonpótló kezelés is csak a kellemetlenségeinket enyhíti, a teherbeesést azonban nem teszi lehetővé.
Sárgatest elégtelenség
Amennyiben a sárgatest progeszteronképzése nem elégséges idejű vagy mennyiségű, akkor beszélünk erről a problémáról. Ilyenkor a nem megfelelő tüszőérés miatt a menstruáció előtti napokban több mint két napig pecsételő vérzést tapasztalunk. Ez azért gond, mert kellő mennyiségű progeszteron nélkül az embrió nem fog tudni beágyazódni, így a terhesség sem jöhet létre. Szerencsére már a tüszőérést segítő gyógyszerekkel elérhető a természetes úton történő teherbeesés is.
Egyéb betegségek és életmódbeli problémák
A fel nem fedezett inzulinrezisztencia, a kontrollálatlan, túl magas vércukorszint, cukorbetegség és pajzsmirigy alulműködés is okozhat problémát a peteérésnél. Mindemellett a kóros soványság (22% alatti testzsírszázalék), a stressz, a túledzés, valamint a kiegyensúlyozatlan, rostszegény és zsírokban gazdag táplálkozás is állhat a háttérben.
Miért a stimuláció jelenti a megoldást az ovulációs problémákra?
A stimuláció a peteérés gyógyszeres vagy injekciós beállítására, szabályozására hivatott eljárás. A célja, hogy egyszerre több tüsző induljon érésnek, így nagyobb eséllyel következik be a terhesség. Emiatt ez az eljárás általában a lombikbébi-kezelési programok, az asszisztált reprodukciós kezelések első lépése is. Így kiszámíthatóbbá válik a megtermékenyítés ideje, később pedig az embriók beültetése is komoly felügyelet mellett zajlik majd.
Milyen esetekben következhet be túlstimuláció?
A stimuláció folyamata
Még a petefészek-stimuláció kezdete előtt kezelőorvosunk meghatározza kezelésünk módját és ütemtervét. A petefészek stimulációhoz kétféle út vezethet:
- A „rövid (antagonista) protokoll” esetében előkezelés nélkül, a menstruáció 2-3. napján megkezdődik a stimuláció, egy ultrahang ellenőrzés után. Az injekciós kezelés pedig csak az első, ideális méretű tüszők után folytatódik, nehogy idő előtt megrepedjenek. Ez jóval kevesebb injekcióval jár, mint a hosszú protokoll, és az időtartama sem olyan hosszú: általában 10-12 nap.
- A „hosszú protokoll” előtt – a Reprogenesis klinikán – a menstruációs ciklus 20. napján kezdik meg az előkezelést injekciókkal. Közben megkezdődik egy új ciklus és 14 nappal az első injekció után indul a petefészkek stimulációja. Így ez a protokol általában 24-26 napig tart, a petesejt leszívásig.
Milyen formában történhet a stimuláció?
A stimuláció tabletta, injekció vagy kombinált formátumban egyaránt kivitelezhető. Attól is függ, melyiket alkalmazzák, hogy hány évesek vagyunk, milyenek a hormonvizsgálati eredményeink, és mekkora testsúllyal rendelkezünk. Így egy teljesen személyre szabott kezelésben részesülhetünk, amely nagyobb eséllyel lesz sikeres.
Az ultrahangos ellenőrzés – mivel erős hormonokkal történik a kezelés – elengedhetetlen. Minden stimulációs protokollnál az első ellenőrzés a stimulációs injekciók kezdetét követő 7.-8. napon esedékes, majd az eredménytől függ, hogy mikor kell a következőt elvégezni. Erre általában 2-3 nappal később kerül sor.
Milyen kockázattal járhat a stimuláció?
Többes terhesség
Ha egyszerre több tüsző érik meg, az nagyon gyakran okozhat többes terhességet a várandós kismamákban. Azonban ez egy veszélyes állapot a szüléskori komplikációk, az anyai rendellenességek és az embriók túlélési esélyei miatt is. Nem is beszélve a koraszülés kockázatáról, ezért ha több embrió keletkezik a kezelés folyamán, ezeket lefagyasztják egy következő beültetés idejére. Azt azonban, hogy végül hány embrió maradjon meg, a leendő szülőkre bízzák a szakemberek.
Hiperstimulációs szindróma – OHSS
Akik gyógyszereket szednek a tüszőérés serkentésére, azoknál léphet fel az ovarian hyperstimulation syndrome, azaz a petefészek túlstimulációs szindróma. Ilyenkor ugyanis a szervezet a hormonkezelésre túlzott aktivitással reagál, amelynek a lefolyása az enyhétől a súlyosig sokféle lehet.
Mi pontosan a túlstimuláció / hiperstimuláció?
A hiperstimuláció egy igen ritka hozadéka a stimulációs eljárásnak: a nők kb. 3-5%-ánál jelenik meg. A leggyakrabban a PCOS-ben szenvedőknél, a 35 évnél fiatalabb nőknél, a vékony testalkatúaknál, a GnRH agonistákkal stimulált nőknél fordul elő, valamint azoknál, akiknél magas ösztrogénszintet regisztráltak a kezelés alatt.
A tünetei nagyon kellemetlenek lehetnek: puffadás, émelygés, némi súlygyarapodás, a hasűri folyadék megjelenése, hányás és hasmenés. A súlyos formája (nehézlégzés, mellkasi folyadék, kóros anyagcsere folyamatok, stb.) pedig kórházi kezelésre szorul. A jó hír azonban, hogy ha odafigyelünk szervezetünk jelzéseire, még a hiperstimuláció súlyosabb állapotából is gond nélkül felépülhetünk.
Hogyan lehet kezelni a túlstimulációt?
Amikor hiperstimuláció lép fel, akkor a petefészek jelentős mértékben megnagyobbodik a hormonok hatására. Ez azonban egy tünetegyüttes, melynek a túlságosan magas ösztrogénszint a másik, mérhető jele. E mellé társulnak a különböző hasi fájdalmak, és a testüregekben felhalmozódó folyadék. A folyadék azonban nemcsak a mellüregben vagy a hasüregben, hanem a szívburokban is feltorlódhat. Mindez okozhat elektrolit-egyensúly zavarokat, csökkenő vérmennyiséget, a vér besűrűsödését, kevesebb vizeletet, és súlyos esetben vérrögképződést is.
Három formában jelenhet meg a túlstimuláció.
- Enyhe: ez az esetek többsége, kb. 20-30%-a. Ilyenkor néhány héten belül elmúlnak az alhasi kellemetlenségek (az émelygés, a feszülés vagy épp a puffadás), és helyreáll a normális közérzetünk. Néha némi súlygyarapodás is társul a tünetekhez.
- Középsúlyos: az esetek kb. 1-5%-ban azonban ennél súlyosabb tünetekkel: kiszáradással, erősödő hasi tünetekkel, és a folyadék hasűri, néha mellkasi felgyülemlésével is számolnunk kell. A máj-és vesefunkciók romlása, valamint még vérrögképződés is felléphet ilyenkor. A gyógyulási idő ebből az állapotból kb. 2-4 hét, ám ha közben sikeres a teherbe esés, ez akár 10 hétig is elhúzódhat. A babánk miatt azonban még ekkor sem kell aggódnunk: terhességünk a legnagyobb valószínűséggel még így is komplikációmentes lesz.
- Súlyos: a középsúlyos tünetek fokozódása, a nehézlégzés, valamint légzési elégtelenségek megléte már egyértelműen kórházi ápolást, folyamatos felügyeletet igényel. Ennek azonban szerencsére csak 1-2%-os az előfordulása. Súlyos hiperstimuláció esetén, ha kezeljük a tüneteket, 4-6 héten belül általában mindegyik elmúlik.
Ha elhanyagoljuk, sajnos néhány napon belül kórházi kezelést igénylő, súlyos esetté válhat a hiperstimulációs szindróma. Így mindenképp még idejében keressük fel kezelőorvosunkat, ha bármelyik tünetet észleljük!
Hogyan lehet elkerülni a túlstimulációt lombikkezelés során?
A hCG-kezelést követően kb. a 3-5., néha 7. napon jelentkezhetnek ezek a tünetek, melyeket minden egyes további hCG-injekció fokozhat. Az ultrahangos, rendszeres megfigyelések (a fejlődő tüsző(k) számát és méretét illetően), valamint a vérvizsgálat segítenek elkerülni a túlstimulációt.
Ha az orvos arra gyanakszik, hogy felléphet túlstimuláció, a Reprogenesis klinikán a petesejt stimulációt 36 órával a leszívás előtt Decapeptyl injekcióval zárják le – a hagyományos tüszőrepesztő injekció helyett, ezzel 0%-ra csökkentve a túlstimuláció lehetőségét. Ezért a klinikán kezelt pácienseknél nagyon ritka az OHSS, és ha elő is fordul, enyhe.
Ha már gondolkodunk azon, hogy lombikkezelést vegyünk igénybe, tegyük azt biztonságosan, tervezetten. A Reprogenesis klinika szakértői odafigyeléssel, modern technológia háttérrel végeznek meddőségi kezelést és mesterséges megtermékenyítést. Az eljárások között számos típusból válogathatunk: alkalmaznak minimális stimulációs kezelést (azaz nagyon alacsony dózisban stimulációs gyógyszereket), de hormonális stimuláció nélküli kezelést is. Utóbbi esetében, a natív IVF-kezelést alkalmazva a természetes ovulációt veszik alapul a teherbeesés elősegítésénél. Így, ha rendszeresen van peteérésünk, a gyógyszerek alkalmazását is elkerülhetjük ezzel az eljárással.
